Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság éjjel-nappal hívható gyermekvédő hívószáma: 06-80/630-155

Elsős tanítók - 2019/2020

 

2018. május 15-én Erdélybe indultunk, a Határtalanul program keretében.

Másfél évvel előtte, osztályfőnökünk, Takácsné Tóth Abonyi Márta, a Határtalanul pályázatot, mindkét 7. osztály részére elkészítette. Izgatottan vártuk a híreket, vajon mehetünk-e Erdélybe.

Mikor megtudtuk, hogy nyertünk a pályázaton lázas készülődésbe kezdett az évfolyamunk. Mindkét osztály csapatokra oszlott, és a kirándulásunk céljairól, illetve az utazás alatt megemlített fontosabb személyekről (mint például Mátyás király, vagy Bethlen Gábor) készítettünk kisebb előadásokat. Ezen kívül rendkívüli osztályfőnöki órákat tartottunk, melyeken összegyűlt a két osztály, és kaptunk néhány jó tanácsot a viselkedésről, na meg azt is megtudtuk, hogy még a mai napig is, milyen sok magyar él a határon túl.

Május 15-én, hajnali 5 órakor megindultunk az iskola elől. Elég hosszú út állt előttünk, legalább 7 órányi utazás a buszon.

Az első célpontunk Nagyszalonta volt, ahol ellátogattunk az Arany János Emlékmúzeumba. Ezen a helyszínen nagyon sokat tudhattunk meg a költő életéről; még a székét is megtekinthettük.

Ezek után Nagyvárad következett. Meglátogattuk a székesegyházat, majd a városban sétáltunk, méghozzá a zuhogó esőben. Megnéztük a Fekete Sas palotát, majd a főteret is. Miután itt is végeztünk, pár óra utazás várt még ránk, míg el nem értünk a Király-hágóhoz, s még onnan is sokat utaztunk Torockóig.

Számomra ez a hely volt a legszebb, s itt éreztem a legjobban magam. A szállásunk a Székelykővel szemben helyezkedett el, így csodás volt az a környezet, ahol két napig megszálltunk. A második napon korán, de frissen keltünk, és a reggeli után már indultunk is a Tordai hasadékhoz.

Az időjárás miatt sajnos nem tudtunk sétálni is ott, de láthattuk, és ez volt a lényeg. Amint kicsit csillapodott az eső, leszálltunk a buszról, és készítettünk ott egy csoportképet. Következő állomásunk a Tordai sóbánya volt, ahol sok érdekességet tudhattunk meg arról, hogy régen hogyan bányászták a sót, illetve egy csodás közeg tárult a szemeink elé. Itt eltöltöttünk legalább két órát, és már indultunk is tovább Kolozsvárra.

Itt az idegenvezetőnk nagyon sokat mesélt nekünk, ezek után pedig megnéztük a Mátyás szobrot, a Szent Mihály templomot, s nem utolsó sorban Hunyadi Mátyás szülőházát, majd visszautaztunk Torockóra. Ekkor kaptunk egy kis időt szabad elfoglaltságra. Volt, aki vásárolt, aki pihent, és aki feltérképezte a pompás területet.

Vacsora előtt meglátogattuk a pár házzal odébb lévő torockói gyermekotthont. Bepillantást nyerhettünk, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Kis Szent Teréz Gyermekotthon életébe. Vittünk a gyerekeknek ajándékot is; plüssöket, könyveket, kisebb játékokat. A búcsúzás előtt közös képet készítettünk az ottani gyerekekkel, aztán újra visszatértünk a szállásunkra. Vacsora után még sokan kint maradtunk a szabadlevegőn, hisz a naplementét nem lehetett kihagyni, egyszerűen csodálatos volt!

A harmadik nap reggelén felpakoltunk a buszra, mivel el kellett hagynunk Torockót; az éjszakát már máshol kellett töltenünk. Miután ezzel végeztünk, Torockó történetéről mesélt nekünk az idegenvezetőnk, Roberta. Meglátogattuk a Néprajzi Múzeumot, ahol sok érdekes dolog volt megtekinthető. Végleg búcsút intettünk Torockónak, hogy Gyulafehérvár felé vehessük utunkat.

Előtte megálltunk Nagyenyeden, ahol az ódon várfalak mellett sétáltunk a városban. Itt megnéztük a Bethlen Gábor Kollégiumot. Tanáraink tréfásan biztattak bennünket, hogy keressük a két fűzfát! Idegenvezetőnk a kollégiumban tanuló diákokról is mesélt nekünk.

Ezek után következett Gyulafehérvár. Ellátogattunk Kelet-Európa legnagyobb várába, amely szintén nagyon szép volt. A vár területén található székesegyházban megrendülve álltunk Hunyadi János, Szilágyi Erzsébet, János Zsigmond és Izabella királyné szarkofágja előtt. Itt megkoszorúztuk az első erdélyi fejedelem sírját. Ezek után napunk utolsó állomása következett, egyben a szállásunk is: Alvinc.

Alvincon lepakoltunk, és elmentünk Fráter György kastélyához. Az ottaniak úgy tartják, hogy a kastélyban szellemek kísértenek. Visszasétáltunk a szállásunkra, és vacsoráig elütöttük az időt. Vacsora után csapatokat alakítottunk, s kitöltöttünk egy kvízt a kirándulásunkról, és le kellett rajzolnunk azt a helyet, ami a legjobban tetszett nekünk. Egy órán keresztül csinálhattuk, utána pedig mentünk készülődni a lefekvéshez.

A negyedik napon Vajdahunyad várához látogattunk, amely olyan gyönyörű volt, akár a mesékben szereplő várak. Bent érdekfeszítő dolgokat mesélt az idegenvezetőnk, majd szabadon engedtek minket, hogy felfedezzük a várat. Nagyon sok izgalmas helyiség volt, viszont a kínzó kamra elsőnek félelmetesnek bizonyult. Vár után vár következett, azaz Déva várát néztük meg. Nos, igen, nagy csalódásunkra a felvonó nem üzemelt, gyalog pedig túl sokáig tartott volna felérni, ezért itt kevesebb időt töltöttünk. Ezután pedig végre elindultunk haza! A hazafelé vezető út közben megnéztünk két és fél filmet, s este 7 órakor végleg hazaértünk.

Jó volt végre itthon lenni, de közben Erdélyt is hiányoltuk, hisz ez a négy nap felejthetetlen élményeket ajándékozott nekünk.

                                                                          

Marosi Alexandra
7.a osztályos tanuló

 

01

02

03

04

05

06

Határtalanul 2018 - Erdély

 

      dig temahet  tehetseg  hatartalanul logo